KVASSAY ZSILIP ÉS SZIVATTYÚTELEP

A Kvassay műtárgycsoport a torkolattól 230 m távolságban létesült. 1910-1962 évek között.

A Ráckevei-Soroksári Dunaág (a továbbiakban R/S/D) régiója a fővároshoz közeli, kiemelt jellegű, komplex hasznosítású – üdülőterület, horgászparadicsom, mezőgazdasági célú, hajóút – terület. Budapest déli részén, a Duna 1642,3 fkm-él két ágra szakad a Duna, mintegy 60 km hosszú Csepel szigetet alkotván.

A Gellért-hely alatti, kiszélesedő zátonyos szakasz a múl század végéig jelentő árvízveszélyt jelentett a térségben. „Így csupán 1730-tól 1830-ig terjedő évszázad alatt 12 nap árvíz pusztította el a város alacsonyabban részeit. 1828. évi márczius hó 15-én a Duna vízállása + 9,27 métert ért el, vagyis az összes eddigi árvizeket mintegy 2 m-el túlhaladta.

A Duna Budapest alatti két ága – budapesti, illetve soroksári – egyike sem volt főágnak tekinthető. Az 1870. évi X. Törvénycikk alapján került sor a mederrendezésre, melynek eredményeképpen lezárták a Csepel-sziget baloldalán lévő ágazat, hogy a budafoki főág hidraulikai viszonyai javuljanak.

Megépült az R/S/D torkolatával szemben az un. Kopaszi gát. A soroksári gátat és szigetet nem a felső torkolatnál, hanem 3,5 km-el lejjebb, a mai Gubacsi-hídnál zárták el, ui. az ottani sziklás, kisebb mélységű mederben ez kisebb költséggel volt megoldható. Az aránylag kis mennyiségű tápláló víz – max. 30 m³/sec – kritikus vízminőségi-környezeti állapotot idézett elő. A legrosszabb helyzet az elzárás alatti, Ráckevéig terjedő 30 km-es szakaszon alakult ki.

A vízszintcsökkentés, feliszapolódási problémák, a hajózhatóság megszűnése a régióban komoly problémát jelentett. Ennek az állapotnak megszüntetésére, a Dunaág rendezésére és hajózhatóvá tételére 1904 évben a törvényhozás intézkedett. Az ez évben hozott törvény nyomán épületek a torkolati művek: nevezetesen a Kvassay és Tassi zsilip, a Duna, mint főág és a Ráckevei – Soroksári Duna, mint szabályozott üzemi vízszintű, csatornázott folyószakasz.

· 1910-14 évek között épült a Duna 1642 fkm szelvényében a Kvassay-hajózsilip.

· 1926-29 években Tassnál hajózsilip, vízleeresztő zsilip és erőmű, üzembe helyezése 1930-ban történt.

· 1954-61-es években megépült a Kvassay szivattyútelep és erőmű, 1962-ben helyezték üzembe.

A műtárgyak koncepciós terveit, gazdaságossági számításait 1911-1913 években elkészítették. Számítások szerint a mellékág esése kisvízkor 4 m, árvízkor 4,5 m. Ebből következően Tassi-zsilipnél közép- s kisvizes időszakban üzemelő erőművet, Kvassay-műtárgyakban nagyvizes időszakban üzemelő turbinákat tervezetek részletes gazdaságossági számítások alapján. A műtárgyak közül a Tassi vízleeresztő zsilip és erőmű 1956. évi dunai jeges árvíz következtében elpusztult.

A műtárgycsoport jelenleg három részből áll: a jobb parthoz csatlakozik a hajózsilip, a bal parthoz a beeresztő zsilip és a kettő között helyezkedik el a Szivattyútelep, amely tulajdonképpen egy reverzibilis üzemű szivattyútelep-erőmű. Az R/S/D-be való vízbetáplálás – tekintettel az engedélyezett ipari és öntözővíz kivételekre, illetve a rendszer élővilágára – folyamatos. A nagyvizes időszakban is van vízbetáplálás, amelynek mennyiségét az R/S/D-n belüli vízfelhasználás, illetve a továbbvezethetőség (DTCS-DVCS, KÖF) együttesen szabják meg. Az állandó vízbetáplálás az R/S/D-t közvetlenül érő 1 m³/s szennyvízmennyiség hígítása és elkevertetése miatt döntő fontosságú.

A zsilip hasznos hossza	75 m, szélessége 10 m
Legnagyobb átzsilipelhető hajó	1000 tonnás uszály
Töltőrendszer	körülfutó csatornák, oldaltöltéssel
Kapurendszer	villamos és kézi mozgatású támkapuk
Alapozás síkja	90,82 mBf
Zsilip küszöb	93,32 mBf
Felső fő teteje	104,32 mBf
Zsilipkamra és alsó fő teteje	102,32 mBf

A hajózsilip Budapest elsőrendű árvédelmi vonalában van. A felsőfőt ennek figyelembevételével tervezték, ezért a felsőfő teteje a NÁSZ fölött van, támkapuk magassága 102,52 mBf.

A 4,5 m-t meghaladó vízállás különbségnél a hajózsilip kamrában osztott vizet kell tartani. Ha árvízkor az előrejelzés szerint Budapest 650 cm feletti vízállások várhatók, akkor a felsőfő hornyiba legnagyobb víznyomásra méretezett 1,0 m magas rácsos tartószerkezetűre kialakított betétgerendákat raknak le beépített daruszerkezettel és 104,32 mBf-i szint magasságig terjedő elzárást készítenek. A hajózsilip víztelenítése esetén is ugyanezt a betétgerenda-készletet használják.

A betétgerendákat a felsőfő jobb partra telepített elektromos csörlő által mozgatott kocsi szállítja a gerendatárolóból a daruszerkezet alá.

A hajózsilipet vasalt betonból készítették, de egyes nagyobb igénybevételnek kitett részeket vasbetonszerkezetként alakították ki. Ilyen helyek a kapufülkék, betétgerenda hornyok, csővezetékek, aknák, stb. A támkapuk méretek az alsó- és felsőfőben azonos, egy-egy kapuszárny 5,40 m széles, 8,78 m magas, súlya 24 t. Kisvizes időszakban – amikor a Kvassay hajózsilipen a gravitációs vízbetáplálás lehetősége megszűnik – a Kvassay hajózsilipet betétgerendákkal le kell zárni, mert a hajózsilip tiltói kizárólag egyirányú vízforgalomra (magasabb dunai, alacsonyabb R/S/D vízszint) voltak méretezve.

A hajózsilip kapu és tiltó mozgató berendezéseit 1982 évben hidraulikus mozgatásúvá alakították át.

A töltőnyílások 50 cm átmérőjűek, egymástól 3,75 m távolságban. A körülfutó csatornák elzárása hidraulikus mozgatású tiltókkal történik. Ezek 1 m széles, 1,8 m magas bronz öntvénytáblák.

A zsilipkamrának elkülönített előcsatornája van, hogy a vízbeeresztő zsilip felé áramló vízfolyás ne zavarja a hajók mozgatását. A hajózsilip előcsatorna fenekét mélyebbre is kellett helyezni, hogy a kisvizeknél meglegyen a szükséges 2,50 m-es vízmélység.

A zsilip háromnyílású, külön-külön állítható zsiliptáblával üzemel. A 3,20 x 3,30 m-es nyílást vízszintesen osztott 2 db vasszerkezetű zsiliptábla zárja le. A 3 nyílásban így összesen 6 db tábla van. Azonos nyílásban lévő táblák egymás mögött elhelyezett hornyokban mozognak (kettős táblás zsilip).

A tábla emelését 2 db fogasléc végzi, megfelelő fogaskerék áttétellel ellátott elektromos hajtómű segítségében. A táblák mozgatása elektromos energiával, vagy szüksége esetén kézzel történik. Teljes nyitással 50 cm-es vízlépcső esetén mintegy 30-40 m3/s vízmennyiség engedhető be a Ráckevei Dunába. A fenékhez képest a zsilip küszöbét magasabbra – 94,52 mBf – építették, amely így a hordalék jelentős részét visszafogja.

A Kvassay szivattyútelep és tápzsilip előcsatorna előtt a Dunán, modell vizsgálatok alapján 1987 évben a – Dunából úszó és lebegtetett hordalék bejutásának csökkentésére – terelőmű létesült. A 46 m hosszúságú folyamszabályozási mű elsősorban kis- és középvizes időszakban funkcionál eredményesen.

A beeresztő zsilip elzáró gerendáit a zsilip mellett a bal parton tárolják. Innen futómacska pálya vezet az elzáráshoz.

A vízlépcső felújítása és műszaki állapotának korszerűsítésére 1997-ben a teljes létesítményre kiterjedő állapotfeltárás és rekonstrukciós koncepcióterv készült. Ebben meghatározták az egyes létesítmények és létesítményrészek műszaki állapotát. Javaslat készült a felújítási munkákra és korszerűsítésekre abból kiindulva, hogy a rekonstrukció 25 évre biztosítsa a berendezések zavartalan üzemét. A munkálatok elvégzését, a vízlépcső üzemének fenntartása mellett, több ütemben lett megirányozva, az alábbiak szerint.

1998-2000. között elkészült a hajózsilip műemlék jellegű vezénylő épületének felújítása, valamennyi emelő- és mozgató berendezés, valamint a gerebtisztító berendezés rekonstrukciója, a hajózsilip elektrohidraulikus rendszerének és irányítástechnikájának korszerűsítése, a hajózsilip dilatációjának felújítása, a vízbeeresztő zsiliphez csatlakozó alvízi és felvízi partszakaszok rendezése.

Az 1. számú szivattyú-turbina gépcsoport felújításával indult 1999-ben. Ennek munkái 2002-ben befejeződtek, a sikeres próbaüzemek végrehajtása után az üzembe helyezés lezajlott. Jelenleg a 2. számú gépcsoport ugyanilyen felújítása folyik, befejezése év végére várható.

2004-ben a szivattyútelep-vízerőmű kezelőépületének felújítására kerül sor. A következő években a vízbeeresztő zsilip korszerűsítését, és a hajózsilip töltő-ürítő rendszerének rekonstrukcióját tervezzük megvalósítani.

Még megoldandó feladatot jelent az uszadék kizárása a Duna-ág torkolatából. A műtárgy-rekonstrukció tervezése és kivitelezése kapcsán széles körű vizsgálatokat folytattunk, hogy a felújítás eredménye, illetve a munkálatok rendje a környezetvédelem és a természetvédelem követelményeinek egyaránt megfeleljen. Ennek köszönhetően, a majdani befejezés végeredményeként egy esztétikus, funkciójának megfelelő, a körülményekhez képest tájba illeszkedő műtárgy-csoportot kapunk.

I. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS