R/S/D-KONFERENCIA

A DUNA-ÁG ÉS TÉRSÉGE FEJLESZTÉSI KÉRDÉSEIRŐL

1999. szeptember 2., Ráckeve

Rémai János (a KHVM főosztályvezetője):

A DUNA-ÁG FEJLESZTÉSI KÉRDÉSEI - BEVEZETŐ

Kovácsné Pék Ildikó (a KHVM tanácsosa):

A DUNA-ÁG VÍZGAZDÁLKODÁS-FEJLESZTÉSI FELADATAIRÓL SZÓLÓ 1996-OS KORMÁNYHATÁROZAT

Kiss Zoltán (a Fővárosi Polgármesteri Hivatal főtanácsosa):

A FŐVÁROS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS FEJLESZTÉSI TERVEI ÉS EZEK HATÁSA A DUNA-ÁG VÍZMINŐSÉGÉRE

Kovács György (a Fővárosi Csatornázási Művek osztályvezetője):

A DÉLPESTI SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEP FEJLESZTÉSÉNEK HATÁSA A DUNA-ÁG VÍZMINŐSÉGÉRE

Fejér Huba (a Pest megyei Önkormányzat szakfőtanácsosa) és

Molnár Lászlóné (a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője):

A DUNA-ÁG MENTI TELEPÜLÉSEK CSATORNÁZÁSI ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁSI HELYZETE

Dr. Ress Sándor (az ÖKO Rt. elnök vezérigazgatója):

Kulcsár István (Ráckeve polgármestere) és

Szrimácz Ferenc (Budapest-Soroksár alpolgármestere):

A DUNA-ÁG ÉRTÉKÉNEK MEGŐRZÉSÉT CÉLZÓ ÖNKORMÁNYZATI SZERVEZŐDÉSEK

Dr. Molnár Pál (a Ráckevei (Soroksári)- Duna-ági Horgász Szövetség elnöke):

A DUNA-ÁG TERMÉSZETI KÖRNYEZETE ÉS A HORGÁSZAT

Papanek László (Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság csoportvezetője) és

Almássy András (WS Atkins Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója):

A DUNA-ÁG ÜZEMELTETÉSI KÉRDÉSEI

Dr. Varga István (Thesis Mérnökszakértői Kft.):

A TASSI VÍZLEERESZTŐ MŰTÁRGY TERVEI

Dr. Literáthy Péter (a VITUKI Rt. Vízminőség-védelmi Intézetének igazgatója):

Nagy Ferenc (a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium főtanácsosa):

Péteri László (a Gazdasági Minisztérium szakfőtanácsosa):

UTÓSZÓ

A Ráckevei Soroksári Duna-ág és környéke természeti értékekben gazdag vidék. Annak ellenére az, hogy kialakulása emberi beavatkozás következménye. Az 1838 évi nagy pesti jeges árvíz után árvízvédelmi okokból 1873-ban került elzárásra, majd 1920-ban nyerte el mai alakját, mikor az elzárt ágat zsilipekkel megnyitották, vízforgalmát, vízszintjét szabályozhatóvá tették. Szabályozottan magasan tartott vízszintje a Duna-ágat jelentős vízkészlet gazdálkodási funkcióra tette alkalmassá. A térség ipari, mezőgazdasági vízigényeinek közvetlen kielégítése mellett a Duna-völgyi főcsatornán, a Kiskunsági főcsatornán és a Duna-Tisza csatornán keresztül jelentős vízmennyiség átvezetése válik lehetségessé a Duna-Tisza közi vízhiányos régiók vízpótlására.

A Duna-ág vízgazdálkodási szerepköre ma is elsődleges, ezért kezelését, üzemeltetését állami feladatként a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság látja el.

Az ember és a természet együttes közreműködésének eredményeként így kialakult kedvező adottságai alapján a Duna-ág és környéke - a szabályozott, alig ingadozó vízszint, kis vízsebesség, a Dunáénál melegebb vízhőmérséklet, a szép természeti környezet, a főváros közelsége miatt - az évek sorári kedvelt üdülőterületté vált. A Duna-ág vízminősége azonban:

0. a kis vízsebesség miatt kiülepedő iszapmennyiség rohamos megnövekedése,

1. a víz lecsökkent öntisztuló-képessége,

2. a befolyó Duna eredendően magas szennyezőanyag terhelése,

3. továbbá a közvetlen szennyvízbevezetések és az üdülőnépesség sokirányú vízszennyezése következtében fokozatosan leromlott.

Az emberi beavatkozások nyomait a természet hosszabb rövidebb időn belül mindig eltüntetni igyekszik, ezért a lezárt folyómedrek folyamatos emberi beavatkozás, fenntartás hiányában a természeti folyamatok következtében feliszapolódnak, állóvizekre jellemző vegetációk alakulnak ki rajtuk. A szabályozott folyóágon a mederméretek szabályozás előtti állapotának fenntartásához folyamatos iszapeltávolítás szükséges. A jó vízállapot helyreállításának, majd megőrzésének általános feltétele az, hogy a szennyezőanyag terhelések ne haladják meg a víz természetes öntisztuló képességét.

A lezárt, szabályozott folyóág használati értékének megőrzésével, fenntartásával kapcsolatos fenti két alapvető feladat jelentős anyagi ráfordításokat igényel. A vízállapotok romlásának egyik fő oka, hogy ezek a ráfordítások az elmúlt évtizedek során fokozatosan csökkentek (kotrások), vagy elmaradtak (szennyvíztisztítás).

Az R/S/D használatában érdekelt a Duna-ágra szerveződő kistérség 21 településének lakossága, a nagyobbrészt fővárosi lakosságból szerveződött üdülőnépesség, ugyanakkor a régió lényeges és szerves része az R/S/D felső szakasza mentén elhelyezkedő fővárosi kerületek, és a Duna-ág vízminőségére gyakorolt hatásaiban a főváros egésze is.

Alapvető probléma, hogy nem valósult meg igazán a mai napig az érdekeltek összefogása, az érdekek összehangolásának mentén még nem alakult ki egy az R/S/D és térsége ügyeit előrevivő intézményi keret, mely jó eszköze lehetne a kistérség fejlesztésének. Az elmúlt évtizedekben kormányzati oldalról számos kezdeményezés történt a Duna-ág és környezete fejlesztése, problémáinak megoldása érdekében. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a fent vázolt rendkívül összetett, de alapjában a területfejlesztést, a kisrégió természeti, táji adottságainak, megőrzését, a víz és a vízparti terület rekreációs használati értékének növelését szolgáló feladatok meghaladják a kistérség anyagi erejét.

• áttekintse az elmúlt években a Duna-ág fejlesztése érdekében készült munkákat, terveket,

• a vízállapotokat befolyásoló szennyvíztisztítási beruházások helyzetét és terveit,

• megismerje a sokirányú terület és vízhasználat más-más érdekeltjeinek egymástól eltérő fontossági szempontjait,

• végül lehetőség szerint iránymutatást és lendületet adjon az érdekelt kistérség célirányos szerveződéséhez ugyanúgy, mint a következőkben szükséges kormányzati intézkedések megtételéhez.

Köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat, remélem az elhangzó előadások valamennyiük munkájához hasznos információkat fognak adni, és ez a konferencia pedig valamelyest hozzá fog járulni a térség felemelkedéséhez.

A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény meghatározza a vízgazdálkodással kapcsolatos állami és önkormányzati feladatokat. Ezekből eredően a Ráckevei (Soroksári)- Duna-ág és térségének fejlesztése szempontjából szükséges intézkedések és beavatkozások részben kormányzati, részben önkormányzati feladatokból állnak.

• Mint gazdasági erőforrás, felső, budapesti szakaszán a vízkészlet használói döntően ipari üzemek, az alsó szakaszokon pedig a mezőgazdasági vízhasználat a jellemző.

• Ökológiai vízhasználati funkciója is kimutatható, amennyiben a lelassult vízmozgású víztérben kialakult állóvizekre jellemző gazdag vegetáció értékeinek megőrzésére törekszünk.

• Az emberek kikapcsolódásának, pihenésének, a sportturizmusnak, horgászatnak ad kiváló terület és kvázi vízhasználati lehetőséget.

• Végül az R/S/D vízkészletének igénybevételei között szerepel sajnos a szennyezőanyag-lebontó képességének igénybevétele is, hiszen nagymennyiségű szennyezőanyag-tartalma, mely a felső szakaszon bevezetésre kerül, az alsó szakaszon már nem kimutatható.

 Ismeretes, hogy az R/S/D térsége üdülőterületi funkciójából és a folyó szempontjából a főváros alatti elhelyezkedéséből adódóan több olyan vízgazdálkodási problémával küzd évek óta, melyeket a kisrégió önállóan, saját pénzügyi forrásaiból nem tud megoldani. Ilyen önkormányzati feladat a települési szennyvizek elvezetése és tisztítása, amely az R/S/D térségében, a Duna-ágba kerülő szennyezőanyag-terhelés miatt, az állóvíz jellegű Duna-ág vízminőségének szempontjából döntő jelentőségű.

A vízgazdálkodásra fordított állami pénzeszközök fokozatos visszaszorítása következtében az állami vízgazdálkodási főművekkel kapcsolatos feladatok elvégzésében évtizedes lemaradás keletkezett. A Ráckevei (Soroksári)- Duna-ág esetében ez is oka lehet részben a jelenlegi kedvezőtlen vízállapotok kialakulásának. A Duna-ág kezelési, fenntartási, feladatai közül kiemelkedő jelentőségű a folyamatosan kiülepedő iszap rendszeres eltávolítása egyrészt a mederméretek, a meder vízszállító-képességének megtartása, másrészt a másodlagos, - a kiülepedett szennyezett iszapból származó - szennyezőanyag-terhelés megszüntetése miatt.

Az R/S/D vízminőségének javításával kapcsolatos fejlesztési teendőket csakis a két felelősségi kör összehangolása mellett, az önkormányzati és a kormányzati szervek együttműködésével lehet elvégezni. Ezért indokolt, hogy a Kormány időnként áttekintse a Duna-ággal kapcsolatos vízgazdálkodási teendőket, és szükség esetén finanszírozási forrást biztosítson a végrehajtandó fejlesztési feladatokhoz. A legutóbbi ilyen feladat- meghatározás a 2304/1996.(XI.13.) sz. kormányhatározatban történt.

• A kormányhatározat intézkedési terve első helyen a különböző vízhasználati módok összehangolásának, a jó vízminőségi állapotok kialakítása feltételeinek meghatározását írta elő.

• A Duna-ág üzemeltetési módjának felülvizsgálata azért vált szükségessé, mert a pontosan, a körülményeket figyelembe vevően tervezett és végrehajtott vízbetáplálás és elvételezés olyan eszköz, amely komolyabb anyagi ráfordítás nélkül sokat javíthat a Duna-ág vízminőségi állapotán.

• A kormányhatározat nyomán elkészült a Duna-ág komplex vízminőség javító programja, mely a Duna-ágat érintő valamennyi szennyvízterhelésre kiterjedt. A több éven keresztül folytatott előkészítő vizsgálatok, és tanulmányok eredményeinek felhasználásával 1998 évben egy a PHARE támogatásával finanszírozott kutatócsoport széleskörű vizsgálatokat végzett az R/S/D vízminőségének javítására irányuló teendők meghatározására.

• A határozat egyetlen komoly finanszírozást is igénylő feladata, - melynek végrehajtása elmaradt, - a kiülepedett iszapmennyiség eltávolítása volt. Az 1998-as PHARE projekt adatai alapján sajnos azt kell megállapítani, hogy az iszapeltávolítás költségeit 1995-ben alulterveztük. A kotrások elvégzésére ma már a korábban tervezett összeg többszöröse szükséges.

• A kormányhatározat szerves részét képezték azok az önkormányzatok felé tett ajánlások, melyek az önkormányzatok felelősségi körébe tartozó szennyvíztisztítási feladatokkal vannak kapcsolatban.

A kormányhatározatban megfogalmazott feladatok részben végrehajtásra kerültek, illetve folyamatban vannak. Az elmaradt feladatok, illetve a kutatási eredmények ismeretében újra fogalmazott legszükségesebb tennivalók elvégzésének programját, a 2000. évtől esedékes feladatok finanszírozása érdekében a következő hónapokban szándékozunk a kormány elé terjeszteni.

A FŐVÁROS SZENNYVÍZTISZTÍTÁS FEJLESZTÉSI TERVEI ÉS EZEK HATÁSA A DUNA-ÁG VÍZMINŐSÉGÉRE

A Ráckevei (Soroksári)- Duna jelenlegi formájának kialakításában Budapest főváros érdeke jelentős mértékben közrejátszott. Az 1870. évi X. tv. írta elő és tette lehetővé a Duna folyam budapesti és Budapest alatti szakaszának szabályozását, egyszerre biztosítva ezzel a kereskedelmi hajózás szükségleteit és a biztonságos jéglevonulást. Az ilyen módon 1873-1875 között elvégzett nagyszabású munkálatok egyik fontos eleme volt az élő folyamág lezárása a gubacsi fix keresztgáttal. Lászlóffy Woldemár tárgyban írt tanulmányából ismeretes, hogy a Soroksári Duna-ág egykor kb. harmadát szállította a mai főág vízmennyiségének. Nagyot lépve az időben: a mai Ráckevei (Soroksári)- Duna-ág szabályozott voltában is felbecsülhetetlen természeti érték, s ökológiai egyensúlyának fenntartása a fővárosnak is fontos érdeke.

A Ráckevei (Soroksári)- Duna-ág víztömege egyik háttér utánpótlási forrása a főváros déli ivóvízbázisának. A déli ivóvízbázis ma már a főváros ivóvizének 40 %-át adja. Ismeretes, hogy az R/S/D az ország egyik legnagyobb rekreációs területe, melyet nyáron százezernél több, jelentős részben fővárosi lakos keres fel. 1992-ben Demszky Gábor főpolgármester úr kezdeményezésére az érdekelt települések polgármesterei a térségben ökorégió kialakítását határozták el. Az ökorégió olyan földrajzi - közhatalmi - területegység, amely a régió természeti értékeinek megőrzése (helyreállítása) mellett a lakosoknak egzisztenciális biztonságot és magas színvonalú életvitelhez alkalmas keretet nyújt. Más vonatkozásban az ökorégió a fenntartható fejlődés társadalmának feltételezett földrajzi alapegysége. Az ökológiai egyensúly alapvető meghatározója a jó vízminőség, amelynek elérésében a fővárosnak jelentős szerepe van.

Ma már a budapesti központi szennyvíztisztító telep megvalósítása belátható közelségbe került. Az előmunkálatok a részletes környezeti hatástanulmány illetékes szervekhez történő benyújtásának fázisában vannak. A környezeti engedély birtokában a végleges elhelyezésre és az ún. beruházási célra a Fővárosi Közgyűlés elé előterjesztés készül. A pénzügyi megvalósíthatósági vizsgálatokból úgy látszik, hogy a KHVM segítségével megpályázott 40 % ISPA támogatás és az átlag 31 % kormánytámogatáshoz a főváros saját eszközeiből - a Fővárosi Csatornázási Művektől átvett pénzeszközből és bankkölcsönből - biztosítani tudja a kiegészítő 29 %-os részt. A folyóáron százmilliárd Ft-nál nagyobb beruházást a 2001-2007. időszakra tervezi a főváros.

Az Észak-budapesti szennyvíztisztító telep bővítésének beruházása már beindult és 2002-re befejeződik. Első ütemben a meglévő - feszített üzemben - 140.000 m³/nap biológiai tisztító kapacitását 200.000 m³/nap-ra növelik, lehetővé téve a Rákos patak tágabb értelemben vett térségéből az Angyalföldi átemelő telepen összegyűlő szennyvizek tisztítását, majd pedig az ún. Pók u-i medernyomócső útján a III. kerület É-i része szennyvizeinek fogadását. A most megvalósuló bővített biológiai fokozathoz a jövőben foszfor és nitrogén eltávolító egység fog csatlakozni.

Tehát - reményeink szerint - 2008. évtől a Kvassay-zsilipnél már csak alig szennyezettebb Duna-víz lép majd be a Ráckevei (Soroksári)- Duna-ágba, mint amilyen szennyezett állapotban a víz főváros területére érkezik.

A közvetlen szennyvízterhelés kategóriájában a Délpesti Szennyvíztisztító Telep 1999. évben befejezett bővítése és korszerűsítése alapvetően csökkentette az Duna-ág szerves anyag és tápanyag terhelését. A jelenlegi próbaüzem azt mutatja, hogy a foszfor eltávolítás kivételével az elfolyó szennyvíz valamennyi jellemzője az előírt határérték alatt van. A foszfor eltávolítás előírt maximum 1 mg/l határértékét a próbaüzemeltetés során várhatóan be fogják állítani.

A diffúz szennyvízterhelések csökkentésében alapvető előrelépést jelent az utóbbi években kiépített Soroksári alapcsatorna és a Festő utcai gyűjtő, amely a Hollandi út térségének szennyvizeit vezeti majd el a nagy Duna irányába. A szennyezett fenékiszap további felhalmozódásának csökkentésében jelentős szerepet játszik a Délpesti Szennyvíztisztító Telep 1994-ben átadott mechanikai előtisztítója, amely 360.000 m³/nap kapacitással megfogja azt a csatornaiszapot, ami korábban bejutott a Duna-ágba. Ez évenként mintegy 600 tonna iszapterheléstől mentesíti a Duna-ágat.

A DÉLPESTI SZENNYVÍZTISZTÍTÓ TELEP FEJLESZTÉSÉNEK HATÁSA A DUNA-ÁG VÍZMINŐSÉGÉRE

A fejlesztés lényege egy automatizált bioszűrő egység, amely a most felújított un. eleveniszapos biológiai tisztítóegység után sorba kapcsolva, lehetővé teszi a szerves anyagok tökéletesebb lebontását, és az ebből megmaradó elemi szennyezők, a foszfor és a nitrogén eltávolítását is. A fejlesztés része volt a teljes, automatizált folyamatirányítás kiépítése, és az elektromos energiaellátás teljes felújítása is, valamint a fertőtlenítés korszerűsítése.

A próbaüzem tapasztalatai alapján a Fővárosi Csatornázási Művek Rt. úgy értékeli az eredményeket, hogy a tisztítótelep bővítésének és korszerűsítésének megvalósítására vállalkozó nemzetközi konzorcium a leglényegesebb feladatokat teljesíteni tudta, már csupán egyes garanciális teljesítés (pl.: energia- és vegyszerfelhasználás) kiértékelése van folyamatban. Az eddig sem lebecsülhető tisztítási eredményekhez képest a telepről a szervesanyag kibocsátás 50-60 %-ra, a tisztított szennyvíz lebegőanyag tartalma a felére, az összes nitrogén az eddiginek 25 %-ára, az összes foszfor mennyisége kb. a 30 %-ára esett vissza. Legjelentősebb javulás az ammóniánál történt, ahol az eddigi mennyiségnek csupán 2-4 %-a hagyja már csak el a telepet.

A DUNA-ÁG MENTI TELEPÜLÉSEK CSATORNÁZÁSI ÉS SZENNYVÍZTISZTÍTÁSI HELYZETE

Az Európai Unióhoz való csatlakozás belátható közelsége, a csatlakozási feltételek teljesítésének felgyorsítását igényli. Különösen hangsúlyossá vált ebben a helyzetben az ország környezeti állapotának javítása. Pest megye - mint az ország központi megyéje - kénytelen elviselni az országos szintet jóval meghaladó környezeti terheléseket. A környezeti elemek közül, mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek védelme kiemelt jelentőségű.

A Szentendrei és a Csepel sziget alatt lévő nagy jelentőségű sérülékeny ivóvíz bázisok védelme a fővárosi térség vízellátásának biztonsága miatt a szakterület elsődleges feladatai közé tartozik. A Pest megyét átszelő Duna, ezen belül a Ráckevei (Soroksári)- Duna-ág országos jelentőségű természeti értéket képvisel, különleges flórájával és faunájával. A Duna-ág vizének szennyezőanyag terhelései már a tűréshatáron vannak, melyek a térség jelenlegi szennyvíztisztítási és csatornázottsági állapotával is magyarázhatók.

A Ráckevei (Soroksári)- Duna-ág vonzáskörzetében - a Fővárost nem számítva - az állandó lakosok száma 160-170 ezer közötti, azonban a térség rekreációs jelentősége miatt a szezonális időszakokban akár a 250 ezret is elérheti a lakónépesség. Ezért a térségben elindult csatornázási program különös jelentőséggel bír. A Csepel-szigetet körülvevő Duna-ág és nagy Duna vizét nem csak a Csepel-szigeten lévő, illetve a part menti településekről bevezetett szennyvizek terhelik, hanem a Gyáli 1., a Duna-Tisza, valamint a Nagy-éri csatornák révén távolabbi településekről (Maglód, Gyömrő, Dabas, stb.) ideérkező szennyvizek is.

A középtávra elkészített megyei szennyvízelvezetési és tisztítási koncepcióterv a települések csatornázását és a gyűjtött szennyvizek kezelését 9 régióra tagolja. E terv szerint a térség településeinek tisztított szennyvizei részben - közvetve - a Ráckevei (Soroksári)- Duna-ágat terhelik 11.000 m³/nap nagyságrendben, ami távlatban 19.000 m³/nap értékre növekedhet. A települések másik részének tisztított-szennyvíz befogadója a nagy Duna, kb. 13.000 m³/nap, távlatban 20.000 m³/nap nagyságrendben.

A Ráckevei (Soroksári)- Duna-ág térségében jelentős a hasznosítható vízkészletek sérülékenysége. A térség településeinek fele a Csepel-szigeti üzemelő és távlati sérülékeny felszín alatti ivóvízbázisok védőterületén fekszik, ezért csatornázásuk kiemelt fontosságú. Ez a települések szennyvíz-elvezetéssel és tisztítással kapcsolatos beruházásainak állami támogatási rangsorában érvényre is jutott. A területnek azonban vannak olyan érzékeny adottságai, melyek sajnos a jelenlegi támogatási rangsorban nem tükröződnek. Ezek a Duna-ág bal partján lévő - üdülési célokat is szolgáló kavicsbánya-tavak vízkészletének, valamint magának a Duna-ág vízkészletének sérülékenysége, melyeket a tisztítatlanul vagy nem kellően tisztított elszikkasztott, vagy közvetlenül bevezetett szennyvíz egyaránt alkalmatlanná tehet a jövőben bármilyen rekreációs hasznosításra.

Természetesen mindez nem újdonság. A térség közműves szennyvízelvezetésének és a Duna-ág szennyezéstől való mentesítésének igénye már az 1973. évben kiadott 1043 számú minisztertanácsi határozatban is megfogalmazódott, ennek ellenére a térség csatornázása és szennyvíztisztítása a 90-es évek elejéig nem fejlődött. Ez csak az önkormányzatok közműves vízellátásának teljes kiépítését követően, a szennyvízelvezetési és tisztítási beruházások támogatási lehetőségének növekedésével, az utóbbi években kapott nagyobb lendületet. Így: 

• 1994-ig biológiai szennyvíztisztító teleppel rendelkezett Szigetszentmiklós (befogadó a Duna-ág), Halásztelek, Tököl és Ráckeve pedig mechanikai szennyvíztisztítóval. 1999-ig megszűnt a régi szigetszentmiklósi szennyvíztisztító, és új 5.000 m³/nap kapacitású szennyvíztisztító telep létesült, a nagy Dunába történő sodorvonali bevezetéssel. A tököli szennyvíztisztító telep biológiai tisztítóval,
  5000 m³/nap kapacitásra bővült, így Halásztelek és Szigethalom szennyvizének kezelésére is alkalmassá vált.

• A Duna-ág bal partján 4.500 m³/nap befogadóképességű szennyvíztisztító telep épült Dunaharasztin a település és a kiterjedt ipari övezet szennyvízének fogadására, melynek befogadója a Duna-Tisza-csatorna. Kiskunlacházán próbaüzemel
  750 m³/nap teljesítőképességű szennyvíztisztító telep. Jelenleg Dunavarsányban
  7.100 m³/nap szennyvíz tisztítását biztosító tavas szennyvíztisztító rendszer kezdte meg próbaüzemét, a Dunavarsányból, Taksonyból, Majosházáról, Délegyházáról, Áporkáról és Szigetszentmártonból beérkező szennyvízzel. Szigetújfalu és Szigetcsép vízjogi engedéllyel rendelkezik szintén az e rendszerre csatlakozó megoldásra.

• Csepel-sziget déli településeinek, Dömsöd és Apaj községeknek közös szennyvíztisztítási elképzelése 1995-1996-ban fogalmazódott meg Ráckeve város szennyvíztisztítójának fejlesztésére alapozva. Ráckeve jelenlegi 750 m³/d kapacitású mechanikai szennyvíztisztítója 4.100 m³/d-re bővülne a technológiai szint növelése mellett. A szennyvíztisztító alkalmas lenne Ráckeve, Dömsöd, Apaj, Szigetbecse, Lórév, Makád szennyvizének kezelésére teljeskörű csatornázottság esetén. A létesítmény megvalósítására az önkormányzatok 1999-ben céltámogatási pályázatot nyújtottak be, mely nem lett sikeres, 2000-ben újra fognak pályázni.

Megállapítható, hogy az utóbbi 4-5 évben a térség jelentős lépéseket tett szennyíztisztítás terén, és ma már az állandó népesség 80 %-ának lehetőséget biztosítanak a már működő és épülő - remélhetőleg be is fejeződő - művek a csatornahálózatra való csatlakozáshoz. A jelenlegi támogatási rendszer azonban sajnos - bár a létesítmények adnak bizonyos feltételeket az üdülőterületek csatlakozásához is - nem kezeli az üdülőnépesség problémáját. Márpedig ebben a térségben összességében az állandó lakónépességgel azonos létszámú üdülőnépesség jelenik meg nemcsak hétvégén, hanem tartósan. És ezek az üdülőterületek ugyanott vannak, ahol a sérülékeny vízbázisok, a Duna-ág és a kavicsbányák partjai. Ezért az eddigi eredmények és a folyamatban lévő jelentős fejlesztések ellenére sem mondható az, hogy a térség szennyvízelvezetése és tisztítása befejeződött. Ha nem jön létre az üdülőterületek környezetkímélő szennyvíz elhelyezésének megoldására valamilyen támogatási, finanszírozási rendszer, a probléma jelentős része még hosszútávra megoldatlan marad.

AZ R/S/D RÉGIÓ FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI A KÖRNYEZETI ÉRTÉKEK MEGTARTÁSA MELLETT

A térségre vonatkozó területfejlesztési koncepció szerves környezetvédelmi szemléletben készült. Figyelembe veszi, hogy a régió természeti adottságai, környezetvédelmi céljai és prioritásai meghatározzák a fejlesztési lehetőségek nagyságrendjét, és hogy a fejlesztési programokhoz kapcsolódó egyes konkrét célok környezetvédelmi célok is lehetnek egyben.

A területfejlesztési koncepció jövőképe:

A koncepció alapcélja a jobb életminőség, és a térségi szinten értelmezhető fenntartható gazdasági fejlődés biztosítása, a környezeti értékek megtartása, és szükség esetén helyreállítása mellett. A legfontosabb cél - ami minden fejlesztési terv célja kell, hogy legyen - annak elérése, hogy jobb legyen a térségben élni a tervek megvalósulása után. A koncepció kulcsa az egyensúly elérése a különböző indíttatású célok és prioritások között.

• Egészséges környezet kialakítása, olyan településkörnyezeti színvonallal párhuzamosan, hogy az itt lakók számára jó legyen a térségben és az adott településen élni. Nem felejthetjük el, hogy egy települést elsősorban az minősít, hogy milyen életminőséget tud az ott élők számára biztosítani, és hogy a lakosság mennyire érzi jól magát az így kialakult körülmények között. E kérdéskörön belül kiemelt fontosságú a főváros regionális környezeti hatásainak csökkentése és a települések összeépülésének megakadályozása.

• A térség felszíni és felszín alatti vízkészletének integrált védelme, kiemelten kezelve az R/S/D vízminőségi problémáinak megoldását, ahol a fő cél az, hogy a vízminőség az egész Duna-ág területén feleljen meg az üdülési célú hasznosítás követelményeinek.

• A lakossági, gazdasági és környezetvédelmi igényeknek egyaránt megfelelő infrastruktúra kialakítása. Az infrastruktúra fejlesztése alapvető fontosságú a régió fejlődésében. Eleve környezetbarát megoldásokat ígér az infrastruktúra fejlesztésére épülő fejlődés. A fejlesztést két szempontnak kell alárendelni:

- A régió lakosságával közösen kell megteremteni a megfelelő életminőség feltételeit.

- A régió számára preferált környezetbarát gazdasági struktúrának kell megteremteni az alapjait.

• A térség adottságainak megfelelő gazdaságfejlesztés, amely egyszerre képes megfelelő munkalehetőséget és perspektívát adni a térség lakosainak, és megtartani a régió környezeti értékeit. A fejlesztésnek ki kell használnia a főváros közelségéből eredő pozitív lehetőségeket és ellensúlyoznia a korlátozó tendenciákat.

• A régió helyzetéből, és adottságaiból eredő rekreációs lehetőségek jobb kihasználása. A kulcskérdés a környezetminőségi, szolgáltatási és infrastrukturális háttér javítása.

• A térségben élők munkavállalási, vállalkozási lehetőségeinek javítása, párhuzamosan a régió értékeihez való személyes kötődés, az egészséges lokálpatriotizmus és a gazdaságelmélet kialakulásának elősegítésével.

• Tájrehabilitáció, amely mind a természetvédelem, mind a rekreációs hasznosítások szempontjait kielégíti úgy, hogy ezzel a területen élő lakosság életminősége is javuljon.

• A nagyobb ipari fejlesztéseket a meglévő ipari területeken kellene folytatni.

• Jelentős levegőszennyező anyagot kibocsátó üzemet, illetve jelentős szennyvízkibocsátót nem lenne jó a régióba engedni.

• Nagy mennyiségű vízkivétellel járó technológiák nem kívánatosak a térségben.

1. A térség fejlesztésénél kerülni kell a nagy anyag- és energiaforgalommal járó tevékenységeket. Jelentős levegő-, vagy vízszennyező, nagy vízfelhasználású technológiával működő üzemek távoltartása szükséges.

2. Környezet-harmonikus gazdaságfejlesztési irányokat kell preferálni.

3. A régió az energiafelhasználást elsősorban külső forrásból kívánja megoldani, a régió területére alaperőmű telepítése nem kívánatos.

4. A főváros átmeneti övezeteiben a pazarló területhasználat megszüntetése, a nagy kiterjedésű, jó infrastrukturális ellátottságú területek újrahasznosítása.

5. Meglévő iparterületek rendbehozatala, újra használatba vétele.

6. A térség egészében, beleértve a főváros területét is, olyan gazdasági fejlesztések támogatása, melyek hozzájárulnak a helyi gazdaság szerepének növeléséhez, a helyben foglalkoztatottság arányának emeléséhez.

7. A régió felső és keleti részén a fejlődést a meglévő ásványvagyon (kavics) további, az eddiginél szervezettebb, rendezettebb, a felhagyott bányák nyomán kialakuló bányatavak későbbi hasznosítását (idegenforgalom, üdülés, sport, rekreáció) jobban szem előtt tartó módon történő kiaknázásra lehet alapozni.

8. Az egész régióban nagyobb teret kell engedni az élelmiszeriparnak, részint a terület mezőgazdasági jellege, mint feldolgozandó termék, részint a főváros közelsége, mint értékesítési piac miatt.

9. A vegyipar fejlesztése, mint második számú húzóágazat, megfontolandó lehetőséget jelent az egész térségben, de különösen azokon a településeken, ahol már megvannak az ágazat csírái.

10. A régió területén a lakosság jobb ellátását nem nagy bevásárlóközpontok kialakításával, hanem a kereskedelmi kis vállalkozási lehetőségek növelésének támogatásával kell elérni.

11. A térség idegenforgalmi, rekreációs lehetőségeinek (Duna-ágak, bányatavak, Kiskunsági Nemzeti Park) az eddigieknél jobb kiaknázása, az üdülési lehetőségek és szolgáltatások összehangolt és tervszerű fejlesztésével.

12. Ráckeve és Kiskunlacháza olyan fejlesztése, mellyel gazdasági-munkahelyi szempontból ellenpólust képezhetnek a főváros számára.

• az R/S/D állapotának javítása olyan szintre, amely megfelel a környezethasználati igényeknek, ide értve a természetvédelmi célokat is;

• a holtágak állapotának rendbetétele és használatának szabályozása, a bányászati tevékenység megfelelő kontroljának elérése;

• a bányatavak állapotának rendbetétele és használatának szabályozása, a bányászati tevékenység megfelelő kontroljának elérése;

• a zöldterületek fejlesztése, erdőtelepítés, zöldfolyosók létrehozása;

• a mezőgazdasági potenciál jobb kihasználása, a korszerű mezőgazdasági termelés megalapozása a térség fejlődése érdekében;

• a közlekedés fejlesztése, az elérhetőség javítását, az emberek és áruk mozgási lehetőségeinek rugalmasabbá tételét eszközként felhasználva a jelenlegi közlekedési környezeti hatások csökkentésére is;

• a mesterséges vízgazdálkodási kör probléma- és ártalommentes működtetése és zárása;

• a hulladékgazdálkodás javítása, környezeti hatásainak csökkentése;

• a térség adottságaival harmonizáló gazdaságfejlesztés;

• a turizmusban rejlő gazdasági lehetőségeknek, mint a térség egyik lehetséges fejlődési mozgató rugójának, jobb kihasználása;

• a településszerkezet, a település- és tájkép javítása, mind a lakosság életminősége, mind az idegenforgalmi lehetőségek növelésének érdekében;

• a célok és programok megvalósulását támogató oktatás-fejlesztés kialakítása;

• a célok és programok megvalósulását támogató információs helyzet javítása.

A DUNA-ÁG ÉRTÉKÉNEK MEGŐRZÉSÉT CÉLZÓ ÖNKORMÁNYZATI SZERVEZŐDÉSEK

Az Ráckevei (Soroksári)- Duna-ág környezetei értékeinek megőrzését és javítását célzó önkormányzati ajánlások, melyek valamennyi érintett közös fellépését sürgetik az alábbiak:

• Az Országgyűlés, a Kormány, a Fővárosi Önkormányzat, Pest Megye Önkormányzata hathatós segítsége, egy megalapozott, pénzügyileg alátámasztott végrehajtási ütemterv kidolgozásához, és megvalósításához.

• A Ferencvárosi Átemelő bevezetésének meghosszabbítása a Duna sodorvonaláig.

• A Délpesti Szennyvíztisztító elfolyó vízének a nagy Duna sodorvonalába vezetése.

• A táj-rehabilitáció mielőbbi megkezdése, beleértve az R/S/D mellékágainak rehabilitálását is.

• A kishajózás, a jachtforgalom visszaállítása - kivéve a jet ski használatát -, az ebben rejlő turisztikai lehetőségek feltárása és kihasználása.

• A vízszint stabilitásának biztosítása, a túlduzzasztás megszüntetésével.

• Az önkormányzati feladatok megvalósítása, ezen belül különösen:

- A helyi szennyvizek és kommunális hulladék kezelésének mielőbbi környezetkímélő megoldása (Ebben valamennyi érintett településnek központi segítségre van szüksége).

- A mederiszap kotrásához zagytér biztosítása, a kiemelt mederiszap másodlagos hasznosításának megszervezése, az ezzel kapcsolatos felvilágosítás és tájékoztatás az esetleges idegenkedés leküzdése.

- A helyi pontszerű szennyező források feltárása, és következetes szigorral történő felszámolása (beleértve a mellékági szennyezéseket is).

- A víziállások, stégek, az engedély nélkül épült felépítmények feltárása és felszámolása.

- Az önkormányzati fenntartású oktatási intézményekben tanuló ifjúság bevonása a gyakorlati környezetvédelembe.

- A felvilágosító és PR tevékenység fokozása, a turizmus fellendítése érdekében.

A Szövetségnek 29 Horgász Egyesülete van, összességében 23.500 fős horgásztaggal. A Szövetség feladatai közé tartozik a horgászegyesületek érdekegyeztetésének és érdekképviseletének ellátása, a Duna-ág halasítása és halainak őrzése. Rendkívül fontos feladatnak ítélik meg a környezet védelmét, a Duna-ág természeti környezetének javítását.

A Szövetség egyedülálló eredményeket mondhat magáénak a süllőnevelés területén, 1999-ben 128 süllőfészekről mintegy 1 millió 10 napos ivadékot és 300 ezer előnevelt ivadékot telepítettek a Duna-ágba. A Szövetség tagegyesületei áttértek a folyamatos éves telepítésre.

Régi, megoldatlan gond, hogy a természetes pontyszaporulat hosszú évek óta ismeretlen a Duna-ágon. Az okok keresése során valószínűsíthető, hogy a szaporodásképtelenséget a nemes pontyok túltenyésztése okozza. 1999-ben a nyurgaponty ivadékállománnyal sikerült megalapozni a pontytelepítést, visszaállítva a természetes pontyszaporulatot.

A szövetségi vezetés megújult, a kézben tartott gazdálkodás lehetőséget teremt a költségvetési források elérésére és tartalékok létrehozására. Új alapokra helyeződött a karbantartás.

A Ráckevei (Soroksári)- Duna-ági Horgász Szövetség saját tevékenységi körén belül mindent elkövet az R/S/D környezeti feltételeinek javítása érdekében. Így többek között fokozza a haltermelést, intenzív halőrzést folytat, emeli a horgászmorált, és kiemelt feladatának tartja az ifjúságnevelést. A szövetség ugyanakkor állandó együttműködést ajánl a régió fejlesztésében érdekelt partnereknek.

A Ráckevei (Soroksári)- Duna egy komplex módon kezelhető vízgazdálkodási rendszer, a vízgazdálkodás valamennyi összetevőjét felöleli: ipari, öntözővíz-kivétel, belvízvédekezés, tisztított szennyvíz befogadása, üdülés, vízisport, hajózás, természetvédelem, árvízvédelem.

Meg kell említeni, hogy a szivattyús vízbetáplálás napi költsége mintegy 200 eFt-ot jelent, melynek döntő hányadát a felhasznált villamos energia ellenértéke teszi ki.

A vízminőséggel kapcsolatosan problémát jelent a Tassi-zsilip időnkénti kisebb mértékű vízáteresztő képessége. Magas dunai vízállás esetén az R/S/D-be betáplált vizet a Tassi-zsilipen gravitációsan nem lehet kivezetni. Ekkor csak a minimális teljesítményű tassi szivattyú-provizórium áll rendelkezésre 1,5 m³/sec-mal. Ez azt jelenti, hogy a Kvassay-zsilipen csak annyi vizet lehet betáplálni, amelynek a rendszerből történő közvetlen kivétele, illetve továbbvezetése (DTCS-DVCS, I. Árapasztó, Kiskunsági Öntöző Főcsatorna) biztosított.

A Thesis Mérnökszakértői és Fejlesztési Kft. néhány éve foglalkozik a jelentkező problémák megoldásával, jelenleg a megvalósíthatósági tanulmány kidolgozása folyik.

• a betáplált Duna víz minősége

• a közvetett és közvetlen szennyvízterhelés

• a horgászati tevékenység

• a feliszapolódás.

A WS Atkins Magyarország Kft. 1994. óta vizsgálja az R/S/D vízminőségével összefüggő jelenségeket, azóta számos tanulmányt készített. A tanulmányok a rendszer üzemeltetésének hatékonyabbá tételére tettek, tesznek javaslatot.

A dunai kisvizes időszakban - amikor a Kvassay-zsilipi betáplálás szünetel - a Délpesti Szennyvíztisztító Telepről elfolyó tisztított szennyvíz hatására feldúsul a szervesanyag koncentráció és szabad ammónia tartalom, melynek következtében csökken a víztest oxigéntartalma.

A kapott elméleti vízminőségi értékeket összehasonlítva a tényleges vízminőségi értékekkel, végeredményként egy szivattyúval történő folyamatos vízbetáplálást javasolnak, azzal, hogy kritikus oldott oxigén tartalom esetén két szivattyúval történjen a vízbetáplálás.

A Thesis Kft. mintegy három éve foglalkozik az 1956-ban tönkrement Tassi Vízerőtelep hiányából a Duna-ágon jelentkező problémák megoldásával. Ennek során először 1997-ben a műtárgy elvi vízjogi engedélyezési terve, majd 1998-ban a Duna-ág térségi vízgazdálkodás integrált fejlesztésében betölthető szerepét vizsgáló és értékelő tanulmány készült el. Jelenleg a megvalósíthatósági tanulmány kidolgozása van folyamatban.

• a Duna ág jelenleg korlátozott vízforgalma növelési feltételeinek biztosítása,

• a szivattyús vízkivezetés megoldása az R/S/D kívánatos szintjét meghaladó dunai árvízszintek időtartama alatt.

• a Tassi hajózsilip vízleeresztő kapacitásának korlátos volta és a rendszeres vízlebocsátással okozott folyamatos károsodása,

• az R/S/D jelenlegi vízminőségi problémáinak enyhítése,

• a vízi növény- és állatvilág, valamint a jóléti vízhasználatok frissvíz igénye,

• az R/S/D sok szempontból meghatározott, viszonylag érzékeny, ugyanakkor nehezen megvalósítható vízszint szabályozása, valamint

• a Duna-ághoz kapcsolódó belvízrendszerek veszélyeztetettségének csökkentésére vonatkozó társadalmi igény indokolja.

• a Duna-ág vízforgalmának növelése a vízleeresztő képesség növelésével

• a belvízelvezetés biztonságának növelése több mint 1500 km² kiterjedésű belvízöblözeteknél,

• a Tassi hajózsilip fokozott rongálódásának megelőzése,

• a Duna-ág rugalmasabb vízszint szabályozásának biztosítása,

• a vízleeresztés során rendelkezésre álló vízerőkészlet kihasználása.

A tervezett műtárgy telepítése a Duna-ág alsó végén, a makádi árvédelmi töltés dunai hullámtéri oldalán van előirányozva, a régi erőteleptől mintegy 300 m távolságban. A műtárgy legmagasabb szintje mintegy 1 m-rel emelkedik az árvízvédelmi töltés koronaszintje fölé, így a tájkép formálásában gyakorlatilag nem vesz részt.

Két, egymástól függetlenül működtethető, 2,5 m átmérőjű vízlevezető nyílást tartalmaz a szükséges elzáró szerkezetekkel. A gravitációs vízleeresztő képessége - a Duna-ág és a Duna 0-5,2 m között változó mindenkori szintkülönbségétől függően - 2x5-25 m³/s között változhat.

A vízleeresztő nyílásokon vízszintes tengelyű, változtatható lapátszögű, villamos meghajtású szárnylapátos szivattyúk kerülnek elhelyezésre, amelyek a Duna és a Duna-ág 0,1-2,0 m között változó szintkülönbségétől függően mintegy 2x10-15 m³/s szivattyús vízkivezetést tesznek lehetővé. A belvízvédelmi biztonságot szolgáló szivattyús vízkivezetési lehetőség évenkénti átlagos kihasználása mintegy 2-3 nap. Ugyanakkor a kapcsolódó belvízrendszerekben korábban a dunai árvizek miatt keletkező „árvíz-okú belvízkárok” lehetőségét igen nagy biztonsággal megszünteti.

A Duna-ág vízleeresztése során - ennek átlagos évi tartóssága mintegy 330 nap - a beépített gépegységek a lapátállások módosításával turbinaként is működtethetők, kihasználva a meglévő vízenergetikai potenciált. A műtárgy által hálózatra adható villamos energia mennyisége kereken 9 millió kWh évenként. A névleges beépíthető teljesítmény és a villamos energiatermelés alapján az átlagos évi üzemóra szám 6700.

A villamos energia hálózatra adható mennyisége egyfelől közvetlenül fogyasztást szolgálhat, másfelől különböző nem megújuló energiahordozók kiváltására is alkalmas. Így a hálózatra adható, évi átlagos villamos energia 21000 kN/év fűtőolaj, vagy
2,7 millió Nm³/év földgáz, vagy 118 ezer kN/év erőművi szén eltüzelésével egyenértékű.

A létesítmény megvalósítása esetén - a Duna-ág vízminőségének, vízszinttartásának, valamint az érintett területek belvízvédelmi biztonságának jelentős javításán túlmenően - a már meglévő adottságok kihasználásán alapuló járulékos árbevételeivel jelentősen hozzájárulhat a térség vízgazdálkodási, környezet- és természetvédelmi, jóléti feltételeinek fejlesztéséhez.

A Tassi-zsilip, ahol a Duna-ág  visszatér a Dunába

1997-ben PHARE program keretén belül készült az R/S/D vízminőség javító program kidolgozására szolgáló projekt, amely az R/S/D vízminőségének javítására szolgáló teendők megfogalmazását tűzte ki célul. A projekt készítői figyelembe vették a rendelkezésre álló adatokat, információkat, helyszíni és laboratóriumi vizsgálatokat hajtottak végre, matematikai modelleket futtattak, értékelték a beavatkozási alternatívák várható hatásait, költségbecslést végeztek és megkísérelték a potenciális szponzorok azonosítását.

A célok elérése érdekében a fő témakörök és tevékenységek a következők voltak:

• Az R/S/D vízminőségét befolyásoló szennyező források felmérése

• Hidraulikai vizsgálatok

• A vízminőség-javítás alternatívái

• Az üledék mennyiségi és minőségi jellemzése

• Kotrás és zagyelhelyezés

• Az R/S/D üzemeltetése

• Gazdasági és pénzügyi kérdések

A projekt végrehajtása során a rendelkezésre álló nagyszámú adat mellett jelentős mennyiségű új adat gyűjtésére került sor. Ezek az adatok elsősorban az üledékkotrás szükségességének megfogalmazásához és a megvalósításra tett javaslat elkészítéséhez voltak szükségesek. A mérési adatok összefoglalása táblázatos, illetve térképes és grafikonos ábrázolásban készült.

• A tápvíz szennyezőanyag tartalmának csökkentése

• A Délpesti Szennyvíztisztító Teleppel kapcsolatos intézkedések

• Az R/S/D melletti területek csatornázása

• Horgászati túletetés csökkentése

• Fenékiszap eltávolítása kotrással

Az eutrofizáció szempontjából végzett szimulációs modell vizsgálatok igazolták az ortofoszfát-foszfor (PO₄-P) és a klorofill-a (Chl-a) paraméterek sokéves átlagértékeiben elérhető százalékos csökkenést, illetve a trofitási állapot változásában elérhető javulást.

• A projekt eredményei, megállapításai alapján egyértelmű, hogy az R/S/D vízminőségének alakulásában meghatározó a dunai tápvíz. A Duna vízminősége szempontjából pedig meghatározó a Duna Budapest feletti szakaszának minősége, a bevezetett szennyvizek hatása. Ezt támasztja alá az a megállapítás, hogy a budapesti szennyvizek teljes tisztítása (közel 85 milliárd forintos beruházással), hatásának kizárása a Kvassay-zsilipnél érkező tápvíz szennyezettségéből, csupán mintegy
  8-9 %-os vízminőség javulást eredményezne az R/S/D-ben, és a vizsgált és javasolt beruházások megvalósítása esetén a Budapest feletti Duna vízminősége lesz egyre meghatározóbb.

• A vízminőség-javulást eredményező beavatkozások az R/S/D régióban az oxigénforgalom szempontjából maximálisan 26 %-os, míg az eutrofizáció szempontjából mintegy 36 %-os javulást eredményezhetnek.

• Egyértelmű megállapítás, hogy a legjelentősebb vízminőség javulást a Délpesti Szennyvíztisztító Telepről elfolyó vizek szennyezettségének, szennyező hatásának csökkentése eredményezi. Az R/S/D régió településeinek csatornázása, bár a közvetlen vízminőség javulás mértéke viszonylag alacsony, mégis fontos egyéb szempontok (egészségügyi, EU csatlakozás) figyelembevétele miatt is. Költség-haszon szempontjából jelentős a horgászati terhelések (szoktató etetés) csökkentése, amelyet éppen az igen alacsony költségek miatt célszerű megtenni.

• A projekt az R/S/D Üzemeltetési Szabályzatának módosítását is javasolja.