Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság

A folyószabályozás klasszikus célkitűzése a megváltozott körülmények között ma is érvényes. Egyfelől a víz, a hordalék és a jég kártétel nélküli levezetésének biztosítása mellett, a fellépő vízigények kielégítésének, esetenként a víziközlekedés feltételeinek biztosítását jelenti. A társadalmi igények azonban változtak, újakkal egészültek ki, és elérésük új módszerek, új eljárások alkalmazását követeli meg. Az Európai Unió elvárásainak megfelelően a régi célkitűzéseket ma a folyó jó ökológiai állapotának és fenntartható fejlődésének biztosítása mellett kell elérni. A szükséges beavatkozások pedig csak széleskörű társadalmi támogatottság mellett hajthatók végre.  

A cél elérése érdekében a Kormány a folyóinkkal való gazdálkodás fejlesztéséről szóló 2014/2000. (II. 2.) határozatával egy nemzetközileg is újszerű folyógazdálkodási program indításáról döntött. A program célja az integrált folyógazdálkodás megteremtése és módszereinek kidolgozása. Ennek megfelelően készült el a „Folyóinkkal való gazdálkodásról… 2002” című tanulmány. Az integrált folyógazdálkodás két szempontból hoz lényeges változást a folyószabályozáshoz, mint hagyományos műszaki feladathoz képest:

·    a folyógazdálkodási terv keretében lehetővé válik egy összefüggő vízrendszer (vízgyűjtő, folyóvölgy) területén a különböző beavatkozások és azok hatásainak, összefüggéseinek egységes vizsgálata. Ennek előnye, hogy a beavatkozás és annak jelentősebb hatásai egyazon vizsgált területen történnek.

·     a társadalom széleskörű bevonása a döntéshozatalba a természetvédelmi és környezetvédelmi szempontok érvényesítése mellett történhet.

Ebben az új döntéshozatali rendszerben kiemelkedő szerepet játszik a térinformatika rohamos fejlődése, ami rendkívül sok lehetséges megoldás kidolgozását, értékelését teszi lehetővé, megkönnyítve a döntéshozatalt.

A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság az elmúlt 10-15 évben lényegében már alkalmazta a folyógazdálkodás keretében meghatározott irányelveket. Főleg a kezelésébe tartozó dunai mellékágak vonatkozásában tett olyan intézkedéseket, illetve végzett olyan tevékenységet, amelyek a mellékágak sokirányú társadalmi hasznosítását segítik elő, illetve teszik lehetővé. Példaként említhető az 1980-as évek közepén kezdődő, a Duna 1588-1581 fkm térségében lévő 

Gödi mellékág

Rácalmási-mellékág rendezése, amely természetvédelmi, üdülési és sport célú hasznosításokat tesz lehetővé a helyi érdekeltek számára, az önkormányzattal teljes egyetértésben.

Tekintettel arra, hogy a Duna főmedrében a Szob-Dunaföldvár közötti szakaszon elsősorban gázlórendezési munkálatokra kerül sor, a folyógazdálkodás feladatkörében főleg a mellékágak élővé tétele, „revitalizációja” szerepel jelenleg és a jövőben is. Példaként említhető az Adonyi, a Sólyom (Bergman) szigeti és a Gödi mellékág rendezése.

Az Igazgatóság kezelésébe az alábbi folyam ill. folyók tartoznak:

• Duna Szob és Dunaföldvár közötti 147,8 km-es szakasza (1708,3-1560,5 fkm)

• Szentendrei Duna-ág (32 km)

• Ráckevei- (Soroksári) Duna-ág (57 km)

• Ipoly 134 km-es szakasza (0-43.8; 75-165.2 fkm)

• Zagyva 39 km-es szakasza (83,875-123,141 fkm)

Az Ipoly-völgy és a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág jelentős része a Duna-Ipoly Nemzeti park részét képezi.

Az Igazgatóság kezelésébe tartoznak továbbá a Ráckevei- (Soroksári) Duna-ág vízszintjét szabályozó nagyműtárgyak: Budapesten a Kvassay-zsilip, és az R/S/D-Duna torkolatánál a Tassi-zsilip. A műtárgyak műszaki felülvizsgálata - a további biztonságos üzemeltetés érdekében - 1997/98-ban megtörtént. A műtárgyak állapotát felmérő tervdokumentáció alapján a legsürgősebb felújítási munkák elvégzésre kerültek. Jelenleg a Kvassay műtárgycsoporthoz tartozó hajózsilipre vonatkozóan készül állapotfelvételi és rekonstrukciós terv.

Az Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság látja el a hajóútkitűzést a kezelésünkben lévő folyamszakaszon Szob és Dunaföldvár között, beleértve a Szentendrei Duna-ágat is. A vízfolyások mentén vízi közlekedési táblákat, és kitűzőhajók segítségével úszó kitűzőjeleket (bójákat) helyeznek el, s ezzel a kitűzési terv szerint a hajóutat folyamatosan biztosítják. Különös figyelmet fordítanak a gázlós szakaszok kitűzésére. A világítójelzést adó bóják esetében pedig rendszeres akkumulátorcserét is végeznek. A kitűzés alapjául a medermérések és a Duna Bizottság által elfogadott hajóút paraméterek szolgálnak. A medermérés technikája, technológiája is nagy fejlődésen ment keresztül az évtizedek során, a szondírtachigrafikus mederfelvételtől és kézi feldolgozástól a jelenleg alkalmazott legkorszerűbb számítógépes felvételig, feldolgozásig.

Mindezen munkálatok elvégzését úgy sikerült a kitűző szolgálat közreműködésével végrehajtani, hogy a nemzetközi hajózás folyamatosan biztosított és biztonságos volt, jelentősebb hajózási havaria nem következett be. Napjainkra a kezelésünkbe tartozó Duna szakaszon a különböző beavatkozások és rendelkezések (kavicskotrási tilalom) eredményeként a hajóút kitűzésében, annak rendszerében lényegében változtatni nem szükséges. Kisebb meder átrendeződések következtében 100-200 m-rel kell esetenként arrébb helyezni egyes jelzéseket. A Kitűző Szolgálat a kitűzés előkészítését, a kitűzési terv elkészítését, annak végrehajtását a hajózási hatósággal és a vízirendészettel egyeztetett módon végzi.