Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság

A KDV-VIZIG működési területének bemutatása

az árvízvédelmi művek vonatkozásában

A vízkárelhárítás területhasználat szempontjából a károsan sok, illetve a károsan kevés víz elleni hatékony és szervezett küzdelem. Ezen belül az árvízvédekezés a károsan sok víz elleni védekezés céljára kialakított műszaki létesítmények, ezek szervezett fenntartásának és fejlesztésének, valamint az árvízvédelmi műveken végzett konkrét védekezési tevékenység összefoglaló elnevezése.

A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság működési területe kiterjed Pest megye 90%-ra, Nógrád megye teljes területére és Bács-Kiskun-, Heves-, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye egy-egy kisebb részére is.

Az Igazgatóság 8383 km² nagyságú működési területéből 1034,9 km² árvizektől veszélyeztetett. Szakembereink 3 folyó; a Duna, az Ipoly és a Zagyva védművein látják el az árvízvédekezési feladatokat. Működési területünket a Duna 147,6 km, az Ipoly 143 km és a Zagyva 40,4 km szakasza érinti. A Duna mellett 9 db, az Ipoly mellett 5 db, a Zagyva mellett 4 db árvízi öblözet található, melyeken 14 db – az Igazgatóság kezelésében levő - árvízvédelmi szakasz található, amely 36 db gátőrjárásra tagolódik.

Ennek a 14 árvízvédelmi szakasznak a védművei biztosítják az árvízi öblözetek mentesített árterének a védelmét. Kezelésünkben 251,372 km I. rendű és 43,7 km II. rendű védvonal található. Ezeknek a fele kizárólagos állami tulajdonú.

Igazgatóságunkra jellemző, hogy működési területén Magyarország lakosságának közel harmada (~ 3 154 ezer fő) él, aminek következtében a bevédendő területek általában nemzetgazdasági szempontból is kiemelten fontosak, magas gazdasági értékük miatt.

Területünkön jelenleg két elsőrendű védművel védett város, Budapest és Szentendre védekezik önállóan.

A KDV-VIZIG árvízvédelmi szakágazatának feladatai

• Gondoskodik a jogszabályok és utasítások szerinti - a felügyelete alá tartozó - védelmi létesítmények rendszeres felülvizsgálatáról, a védelmi tervek aktualizálásáról.
• Ellátja a kezelésében lévő létesítmények, illetve területek vagyonkezelői feladatát.
• Végrehajtja a nemzetközi vízügyi egyezményekben területét érintő szakágazati feladatokat.
• Részt vesz az Igazgatóság működési területét érintő vagyonkezelői hozzájárulások kiadásában.
• Ellátja az állami kezelésben lévő védelmi művek és tartozékaik, valamint az azokat keresztező műtárgyak, folyók és folyószabályozási művek szakági felügyeletét.
• Rendszeresen előkészíti és képviseli a működési területét érintő vagyonkezelői feladatokat a nemzetközi tárgyalásokon (Határvízi Bizottság – Ipoly albizottság)
• Részt vesz az EU VKI hazai végrehajtásából származó szakágazati feladatokban.
• Ellátja a szakágazat működésével kapcsolatos teendőket, koncepcióterveket, tanulmányokat készít, árvízvédelmi létesítmények tervezésénél szakágazati és szakértői feladatokat lát el, szakvéleményeket ad.
• Gondoskodik az árvízvédelmi rendszer üzemeltetéséről, fenntartásáról, fejlesztéséről és a szakágazat éves és távlati terveinek összeállításáról, a védekezők szakmai képzéséről.
• Az országos irányelveknek megfelelően kidolgozza az Igazgatóság árvízvédelmi rendszerének hosszú távú fejlesztési feladatait.
• Irányítja és ellenőrzi a szakaszmérnökségek árvízvédelmi tevékenységét.
• Elkészíti a szaktevékenységét érintő jelentéseket és a statisztikai adatszolgáltatást.
• Irányítja és koordinálja az árvízvédelmi tervek (nyilvántartási, lokalizációs, fejlesztési, stb.) időszakonkénti átdolgozását.
• Hatósági, helyszíni, közigazgatási és vízjogi eljárásokon képviseli az árvízvédelemmel kapcsolatos érdekeket.
• Önkormányzatok szakirányú támogatását végzi.
• Kapcsolatot tart a működési területen tevékenykedő gazdálkodó szervezetekkel.

Védekezések a rendkívüli árvizek ellen

Az elmúlt évek rendkívüli dunai árvizei (2002, 2006) rámutattak arra, hogy a töltések a védekezést folytató szakemberek kezelésében alkalmasak a feladatuk ellátására. Ezt szükségesnek tartjuk kiemelni annak tükrében, hogy 2002-ben Európa-szerte komoly áradások voltak, és amíg Lengyelországot, Csehországot és Németországot is súlyos elöntések pusztították, Magyarországon sikerült a vízügyi szakembereknek a vizet a védvonalak között tartani és levezetni. 2002 abban a tekintetben is különleges évnek bizonyult, hogy két nagyobb árhullám is levonult 1 évben a Dunán.

A 2006. évi rendkívüli árvíz a Budapest feletti szakaszon a 2002-ben mérteknél még magasabb tetőzési vízszinteket eredményezett, ám ezek sem okoztak katasztrófát sehol sem a kezelésünkben álló folyamszakaszon. Az ágazat dolgát nehezítette, hogy a korábbi évek tapasztalataitól eltérően a Dunán és a Tiszán egyidőben vonult le árhullám, és eközben a belvíz is problémákat okozott.

A 2010-es év különlegessége, hogy miközben az országosan lehulló összes csapadékmennyiség a valaha mért legmagasabb értéket mutatta, a kisebb vízfolyásokon a lokálisan lehulló extrém mennyiségű csapadék országszerte katasztrofális eseményeket okozott. Igazgatóságunk működési területén a Zagyván és az Ipolyon is megdőlt a valaha mért legmagasabb vízállás, méghozzá több helyen is közel fél méterrel. Tovább fokozta a helyzetet a belvíz, és a Dunán is III. fokú készültségi szintet meghaladó árhullám vonult le. A kisvízfolyásoknál sok esetben nem lehetett hatékonyan védekezni a hirtelen lezúduló csapadékok ellen.

Árvízvédelmi fejlesztések

Az elmúlt évek rendkívüli árvizeinek során a kezelésünkben lévő védművek mindhárom folyó mentén kitartottak, de el kell mondani, hogy sajnos a töltések legtöbb része az idők során bizonytalan kivitelezési körülmények között épültek meg (még a ’40-es évek második szakaszában), így azok szerkezetére, építési technológiájára vonatkozóan nem állnak adatok rendelkezésünkre.

A Dunát érintően 1991-ben történt surányi gátszakadás, valamint az 1997-es árhullám idején észlelt kedvezőtlen tapasztalatok alapján megállapítható volt, hogy több helyen töltéserősítési munkálatok szükségesek. Igazgatóságunk állami finanszírozásból töltéserősítési munkálatokat végzett mind a Szentendrei- mind a Csepel-szigeten. A megerősített töltésszakaszok a rendkívüli árvizek levezetésénél jelesre vizsgáztak.

A további problémás töltésszakaszok biztonságosabb kiépítése, megerősítése az Új Magyarország Fejlesztési Terv Környezetvédelmi és Energetikai Operatív Programjának keretein belül – „Duna projekt” – 2009 – 2013 között kerül megvalósításra, Európai Uniós támogatással. Ezen belül a Csepel-szigeten és a Szentendrei-szigeten lévő védvonalak több szakaszon, összességében mintegy 12 km hosszban megerősítésre kerülnek. A projekt keretein belül tanulmánytervek készültek az állami tulajdonban lévő I. rendű árvízvédelmi védvonalak által nem védett dunamenti települések számára, a települések árvízvédelmi fejlesztésére vonatkozóan, a 2002. és 2006. évi rendkívüli árvizek tapasztalatai alapján.

Az Ipoly-folyó alsó szakaszán az egykor a Dunára tervezett nagymarosi vízlépcső visszaduzzasztó hatása érdekében jelentős töltéserősítési munkálatok folytak. A felsőbb szakaszon a jövőben esetleg nemzetközi együttműködésben lehetségesek töltéserősítési munkálatok.

A Zagyva-folyó töltésein régóta nem történtek erősítési munkálatok. A folyó árvízvédelmi rendszerének fejlesztése még a ’70-es években történt, új irányban: 3 db árvízcsúcs-csökkentő tározó került kialakításra.

A 2010. évi események következtében megállapítható, hogy a Zagyva-folyó rendszerének árvízvédelmét a megváltozott hidrometeorológiai helyzetnek megfelelően újra kell gondolni. A vízfolyások rendezésén túl további árvízcsúcs-csökkentő, valamint zöld záportározók létesítése lehet jó megoldás. Az elmúlt időszak eseményeit értékelve a területileg érintett 3 KÖVIZIG előkészítő munkálatokat kezdett a Zagyva-Tarna rendszer vízgazdálkodási rendszerének rehabilitációja érdekében. Jelenleg a monitoring rendszer korszerűsítésének előkészítése zajlik. A KEOP keretében a következő időszakra tervezett nagyprojektek között szerepel a vízrendszer teljes körű rehabilitációja.

A Duna-projekt mellett az Európai Unió által támogatott másik nagy, jelenleg is folyamatban lévő országos projekt, amelyben Igazgatóságunk is részt vesz, az árvízi kockázati térképezés és stratégiai kockázati terv készítése. Ennek a megvalósulási ideje is 2013-ig tart, jelenleg a 2. részprojekt van indulóban. Végeredményként költséghatékony védekezési stratégiai tervet kapunk, amelynek egy korszerű modellezéssel előállított elöntési kockázati térkép lesz az alapja.

Végül, de nem utolsósorban megjegyzendő gondolat, hogy a régi korok emberei közül azok, akik közel telepedtek le a folyóhoz, tisztában voltak annak lehetőségével, hogy időnként a házukba is betörhet a víz. A mai embereknek az a természetes, hogy az állami, társulati vagy önkormányzati feladatkörbe tartozó árvízvédelem az ő ingatlanjaikat is megvédi, és nehezen törődnek bele, hogy ez nem mindig sikerül. A hosszabb aszályos időszakban a hullámterekbe, nagyvízi medrekbe betelepült újépítésű ingatlanok tulajdonosainak mérlegelni kellene azt is, hogy a víz közelsége – kellemes esztétikai látványa mellett – árvíz esetén problémákat jelent, és nem lehet elvárni, hogy minden házat megvédjenek árvízkor a szakemberek.

Ezért is fontos megérteni, hogy az ágazat korlátozásai vagy szigorú feltételei, esetenként a kezelői hozzájárulások megtagadása nem a lakosság ellen vannak, hanem éppen értük. Az árvízvédelemmel kapcsolatos munkálatokkal járó kellemetlenségek is végső soron az ország lakosságának a javát hivatottak szolgálni, akárcsak ágazatunk teljes ténykedése.