Állomáshálózat bemutatása

Vízrajzi monitoring alatt a vízzel kapcsolatos jellemzők (mennyiség, minőség) megfigyelésére alkalmas állomások hálózatát értjük. A térképeken az ország területén található felszíni, felszín közeli (talajvízkutak), felszín alatti (rétegvízkutak), hidrometeorológiai állomások elhelyezkedése látható.

A hidrológiai alapadatgyűjtés, a Föld természetes és mesterséges vízelőfordulásainak fölmérése és folyamatos nyilvántartása céljából végzett rendszeres vagy esetenkénti tevékenység. Legfőbb segédeszközei a rendszeres (többnyire naponkénti) megfigyelésre berendezett észlelési helyeket (állomásokat) magukba foglaló hidrológiai észlelőhálózatok. Ezeknek két fő típusuk van: 1. A Föld felszínén folyamatosan megoszló tényezőket (csapadékot, léghőmérsékletet stb.) nyilvántartó területi észlelőhálózatok, és 2. a vízelőfordulásokra telepített (a felszíni vizek esetében vonal mentinek is nevezett) észlelőhálózatok.

A monitoring hálózat kialakulása

Kezdetben a vízrajzi megfigyelések a folyóvizek vízállásának követésére ezen belül is a szélsőséges vízjárások feljegyzésére szorítkoztak. Az árvizek pontos magasságát a Dunán 1775, a Tiszán 1816óta ismerjük. A folyóvizek vízjárásának rendszeres megfigyelése a XIX. sz. első harmadára esik.

A Dunán 1817-ben a pozsonyi és a budai, a Tiszán 1832-ben, a szegedi szelvényben telepítettek vízmércét. A vízmércék rendszeres leolvasása néhány évvel később, 1823-ban, ill. 1833-ban indult meg. A vízmércék száma évről-évre gyorsan nőtt és a századfordulóra lényegesen meghaladta a százat. 1886-ban a megelőző évtizedekben levonuló pusztító árvizek hatására az országgyűlés megszavazta a Közmunka és Közlekedési Minisztérium keretein belül a Vízrajzi Osztály felállítását. Az új szervezet már tevékenységének első évében hozzálátott az addig összegyűlt ismeretanyag feldolgozásához és közreadásához. Felismerte, hogy a víz körforgásának sokkal nagyobb szeletével kell megismerkedni, a megfigyeléseket ki kell terjeszteni a légköri elemek, a csapadék, a párolgás mérésére, folyómedrek, ártéri területek feltérképezésére, a felszín alatti vizek nyomonkövetésére.

Ma már egy-egy állomástípuson több elem észlelése, ill. mérése is folyik. Példaként említhetjük a folyókra telepített felszíni állomásokat, amelyeken a vízállásokon kívül mérik a vízhozamát, a folyó által szállított hordalékot, a víz és a levegő hőmérsékletét, figyelik a jégjelenségeket, a folyómeder változását.

A folyók vízállása a mederben szállított víz mennyiségének függvénye. Ezért a vízhozam meghatározására már a XVIII. század végén kísérletet tettek a szakemberek. Kezdetben a vízhozam méréseket csak a Dunán és a Tiszán végeztek. Később a méréseket kiterjesztették a nagyobb mellékfolyókra. Napjainkban gyakorlatilag minden fontosabb vízfolyáson, vízhasználaton folyik a vízhozam mérés.

A felszínalatti vizek megismeréséhez kisebb és nagyobb mélységű megfelelő sűrű hálózatban fúrt kutak szükségesek. A talajvizek megfigyelésére vonatkozó első kísérletek hazánkban a XIX. század végén történtek. A nagy térségre – a Duna-Tisza közére és a Tiszántúlra – kiterjedő hálózatot a múlt század 20-as és 30-as éveiben telepítették.

A földkéreg mélyebb rétegeiben elhelyezkedő vízadó rétegek megfigyelése jóval később, a XX. század 50-es, 60-as éveiben, a kistelepülések vízellátásának kiépítésével kezdődött el. Az észlelések rendszeresítésének elsődleges oka az, hogy hazánk településeinek több mint 90%-ának ivóvízellátását a mélységi vízrétegek biztosítják.

A karsztvíz megfigyelő hálózat első állomását szintén az 1950-es évek elején telepítették.

Vízrajzi Monitoring által gyűjtött adatok

  • Vízállás
  • Vízhőmérséklet
  • Vízsebesség
  • Vízhozam
  • Jégviszonyok
  • Hordalékviszonyok
  • Talajvízállás
  • Rétegvízállás
  • Források vízhozama
  • Hidrometeorológiai mérések:
    • csapadék
    • hóréteg, hóvíz egyenérték
    • levegő és vízhőmérséklet
    • relatív páratartalom
    • talajnedvesség

A vízrajzi monitorig üzemeltetése

A magyarországi hidrológiai viszonyokat jellemző vízrajzi adatok észleltetését, az adatok gyűjtését, értékelését a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok végzik az Országos Vízügyi Főigazgatóság koordinálásával, korábban a VITUKI esetenkénti szakértői közreműködésével.

Az országos vízrajzi állomáshálózatot azoknak az észlelési elemeknek a mérésére hozták létre, amelyek mérése nem csak szükséges, hanem országos előírás szerinti megbízhatósággal lehetséges is, az állomás megfelelő karbantartása és a mérés műszaki előírások technológiai szabályainak betartása mellett.

A vízrajzi észlelések és mérések az országos és regionális léptékű áttekintést biztosító törzsállomásokon, valamint helyi üzemirányítási, ill. kutatási célú üzemi és tanulmányi állomásokon folynak. A törzshálózaton mért és észlelt adatok feldolgozása egységes elvek szerint történik.

Kvassay hajózsilip

Események

Igazgatósági fotópályázat (2017. augusztus)

 A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság dolgozói körében meghirdetett fotópályázatra 2017. augusztus hónapban 14 db fénykép érkezett. A KDVVIZIG saját területén készült képek közül az alábbiak kapták a legjobb értékelést:

1. Bakos Tímea: Boldogi szitakötő (2017.)

2. Váradi Imre: Kisvízfolyás Nógrádban (2016.)

3. Szilágyi János: Fürdőző bivalyok Apaj térségében (2017.)

A beküldött képek a galériában megtekinthetők.

5

Címadományozás augusztus 20-a alkalmából

logó KDVVIZIG

Augusztus 20-a alkalmából, Államalapító Szent István ünnepén a vízügyi szolgálatban végzett eredményes munkájának
elismeréséül a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság vezetője

Bővebben...:

Igazgatósági fotópályázat (2017. július)

A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság dolgozói körében meghirdetett fotópályázatra 2017. július hónapban 13 db fénykép érkezett. A KDVVIZIG saját területén készült képek közül az alábbiak kapták a legjobb értékelést:

1. Bahorecz Éva: Őrhalom, Tökös-holtág (2016.)

2. Pomázi Szabolcs: Dejtár, gátőrház (2017.)

3. Kabarcz Ákos: Ipolytölgyes, hallépcső (2017.)

A beküldött képek a galériában megtekinthetők.

1


Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság

Központi telefon: +36 1 477 35 00