Az 1956-os jeges árvíz pusztítása Tasson

tass 1956

Az 1956. évi márciusi jeges árvíz a dunai jeges árvizek sorában is különleges helyet foglal el. Az enyhének mondható december után, szokatlanul enyhe január következett. A sok évtizedes tapasztalat szerint, ha a komolyabb fagyok bekövetkezése, s a Duna beállása januárban, nem pedig decemberben történik, a jégnek sincs elég ideje megvastagodni, meghízni, a jég minden különösebb kártétel nélkül vonul le. Mindez azonban, sok évtizedes megfigyelésen alapuló nézet, felfogás a folyó évi jeges árvíz alkalmával megdőlt.

A január 25-én megkezdődött hideg időszak következtében az első jégtáblák január 30-án jelentek meg a Dunán. Igazgatóságunk Duna szakaszát február 8-án Dunaföldvárnál érte el az álló jégtakaró felső határa, majd február 9-én az akkori Sztálinvárosig (ma Dunaújváros), február 11-én Budafokig, február 13-án Szobig állt be a Duna.

A jég megállása után, annak következtében a víz szintje általában 1,50 métert, Dunaföldváron 2,0 métert emelkedett. A jég megindulásáig március 6–ig kisebb ingadozásokkal a vízállás közel azonos volt. A jég megindulása után a torlaszok kifejlődése következtében az egyes szakaszokon a vízállás rohamosan emelkedett s különösen Igazgatóságunk alsó, Tass- dunaegyházai szakaszán szokatlanul magasra, az eddig észlelt legnagyobb jeges árvízszintet helyenként jelentős mértékben meghaladó magasságra emelkedett. Igazgatóságunk az összes árvízvédelmi szakaszon jelentős védekezési tevékenységbe kezdett, hiszen gyakorlatilag mindenütt rendkívüli jelenségek, buzgárok, rézsűcsúszások, stb. jelentkeztek. Mindezek közül a Ráckevei/Soroksári/Duna alsó lezáró műtárgya, a Tassi vízierőtelepnél kialakult jelenségsorozat volt a legrettenetesebb. Álljon itt az akkori árvízvédekezés, 1956. március 10-én megörökített rövid leírása, mely tárgyilagosan, mégis drámai erővel ecseteli az eseményeket:

…„A makádi bekötőtöltést a tassi bekötőtöltéssel a telepen keresztül egy kb. 600 fm hosszú vasbetonfal köti össze. A vasbetonfal 70%-os biztonságra épült. Az árvédelmi fal a mostani árvíznél kapott először vizet s így a turbinatelep és a hajózózsilip között az úgynevezett osztósziget talajának vízzáróságáról nem volt lehetőség a múltban tapasztalatot szerezni, miután a múltban levonuló árvizeknél a Soroksári Duna ág vízszintje a makádi bekötőtöltés helyén szabadon kiegyenlítődhetett s így a tassi telepnek ilyenformán nem volt vízvisszatartó szerepe.

Az Osztósziget talaja erősen vízáteresztőnek bizonyult, aminek következtében a sziget felső rétege is teljesen átázott, úgyhogy a fal biztonságának növelése érdekében homokzsákokkal erősítettük az árvédelmi falat. Ezzel az eljárásmóddal sikerült is a fal állékonyságát biztosítani, de nem lehetett megakadályozni a fal megindult szivárgások következményeképpen bekövetkezett altalajtörést.

Annak ellenére, hogy az altalajtörés bekövetkezett a fal alatt kb. 4-5 m3/sec víztömeg zúdult át, a fal átmenetileg teljesen sértetlen maradt. A szakadás elzárását az azonnal a helyszínre irányított árvízvédelmi osztagunk megkísérelte, de a hatalmas vízsebesség következtében a szakadás rohamosan fejlődött. Osztagunknak félbe kellett szakítani a beindított elzárási munkákat, mert a nagy sebességgel rohanó víz az osztósziget nagy fáit, valamint a távvezetéktartó oszlopokat alámosta és egymásután kidöntötte, azokat a szakadás felé ragadta az ár s veszélyeztette az ott dolgozókat. A betört nagy sebességű víz egy kb. 14-15 m mély medret ásott ki magának közvetlenül a turbinatelep mellett, melynek következményeképpen a turbinaépület megdőlt. A turbinaépület, valamint az épülethez csatlakozó leeresztő zsilipek megdőlését nyilvánvalóan a szádfalazás nélkül épült turbinatelep alámosása okozta.” ..

A betörő víztömeg hatalmas erővel tört előre északnak és gyors emelkedésével elöntési veszély fenyegette Tass, Dömsöd, Kiskunlacháza, Pereg, Áporka, Majosháza, Ráckeve, Szigetsáp községek hullámtéri és mélyebben fekvő területeit. A védekezés azonnal megindult. Elzárásra kerül, többek között, a dömsödi I. Árapasztó csatorna zsilipje, valamint a Duna-Tisza csatornán, aa tűsgát szelvényében, Dunaharasztiban. Számos helyen a meglévő II. rendű és egyéb töltések magasítására kerül sor, Szigetbecsén, Dömsödön Ráckevén és másutt.

Az árvizet követően, az elvégzett statikai és gazdaságossági számítások alapján a vízleeresztő zsilip és erőmű épülete nem került helyreállításra, hanem 1962-ben elbontották és a hajózsilipet tették alkalmassá a duzzasztási és vízlevezetési funkcióra.

A vízlereesztő műtárgy A „Ráckevei (Soroksári-) Duna-ág (RSD) és mellékágai kotrása, műtárgyépítés és –rekonstrukció” című projekt keretein belül a 2014-2020. közötti időszakban ismét megvalósul és ez igen jelentős lépésnek minősíthető a Ráckevei/Soroksári/Duna vízgazdálkodása, környezetvédelme megújítása, a rendszerrel szemben egyre fokozottabb mértékben jelentkező társadalmi elvárások kielégíthetősége szempontjából.

 

Zsilipelési vízállás

Események

Kollégáink részt vettek az első Magyar Légi Tűzoltó és Életmentő Egyesület gyakorlatán

tuzolto01A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság III. Szakaszmérnökség működési területén, Tasson, 2017. március 30-án csütörtökön megrendezték az önkéntes alapon működő első Magyar Légi Tűzoltó és Életmentő Egyesület I. gyakorlatát, amely sikeresen teljesítette a minősítő szakvizsgát.

Együttműködés a Nógrád Megyei Polgárőr Szervezetek Szövetségével

együttmükodesEgyüttműködési megállapodást írt alá a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság és a Nógrád Megyei Polgárőr Szervezetek Szövetsége.

Az Ipoly folyó Nógrád megyei szakaszán, valamint a víztározók környékén a megállapodás szerint a helyi polgárőrök segítik a vízügyi védművek őrszemélyzetének munkáját. Szükség esetén jelentést adnak a gátak állapotáról, jelentik, ha adott esetben meghibásodásokat, rendellenességeket észlelnek, árvizek idején pedig bekapcsolódnak a védekezési, elhárítási tevékenységbe.

Kvassay emlékszoba ünnepélyes átadása

szalagA Vízügyi szolgálat kiemelt feladatának tartja Kvassay Jenő emlékének felidézését, őrzését, munkásságának bemutatását, így az Országos Vízügyi Főigazgatóság 2014. szeptemberében Emlékbizottságot hozott létre, mely szorosan – együttműködve az Őrbottyán város önkormányzatával és a Kvassay Alapítvánnyal – több célt tűzött ki maga elé.

Szilágyi Attila igazgató a Kvassay emlékszoba avatási ünnepségen hangsúlyozta, hogy ezen célok elérésében a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság kiemelt felelősséget érzett, mivel az igazgatóság működési területén található több Kvassay irányításának idejében megfogalmazódó vagy megvalósult vízgazdálkodási beavatkozás, köztük a Ráckevei-(Soroksári)-Dunaág szabályozásának fontos létesítménye a Kvassay nevét viselő felső szabályozó műtárgycsoport.

Igazgatói elismerések a Víz Világnapja alkalmából

BeszdA Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság I. szakaszmérnökségén a Víz Világnapja alkalmából 2017. március 21-én megrendezett ünnepségén jelen voltak az Igazgatóság vezetősége, az őrbottyáni Kvassay Jenő Általános iskola igazgatója és diákjai valamint a Duna Múzeum Múzeumvezetője és munkatársai.

Szilágyi Attila a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója beszédében emlékeztetett, hogy Március 22. alkalmat teremt arra, hogy végiggondoljuk, mit jelent számunkra a víz, mint az élet jelképe, szimbóluma, melyet joggal tekinthetünk az élet bölcsőjének. 1993. óta ezen a napon, évente megünnepeljük a Víz Világnapját, Az ENSZ közgyűlése 1992-93. évi ülésszaka vezette be az 1992. évi dublini környezetvédelmi konferencia javaslatára.

XI. Fotóposzter pályázat a Vízről

A MHT BTSz és az ME MFK a fenti gondolatok jegyében a VÍZ ezernyi arcának, áldásának és kártételeinek, természet-ben betöltött szerepének, sokirányú felhasználásának, a Víz és az Ember kapcsolatának bemutatására fotóposzter (saját fotók + magyarázószöveg felhasználásával készített, poszter formájú) pályázatot hirdet. Ezen bárki részt vehet a Föld bármely pontján készített fotók felhasználásával!

Adatlap letöltése itt!


Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság

Központi telefon: +36 1 477 35 00